A GN-z11 kódjelű galaxis közepén lévő szupermasszív fekete lyuk viselkedése alapján úgy vélik, másként keletkezhetett, mint ahogy azt eredetileg várnák a kutatók egy ilyen ősi objektumtól.
Bármi is legyen a Caldwell 73 gömbhalmazban talált furcsa égitest, a kutatók szerint szinte biztos, hogy segíthet megválaszolni az univerzummal kapcsolatos legalapvetőbb kérdéseket.
Az M87 nevű szupermasszív fekete lyukról egy grönlandi teleszkóp bevonásával sikerült újabb felvételt készíteni, ami minden eddiginél élesebbre sikerült.
A Max Planck Asztroifizikai Intézet kutatóit egy dal inspirálta arra, hogy megnézzék, mennyire volt helyes Stephen Hawking elmélete.
A James Webb űrteleszkóp segítségével sikerült egy olyan fekete lyukat észlelni, amely az ősrobbanás után 440 millió évvel már létezett. A legnagyobb meglepetés, hogy a Napnál milliószor nehezebb.
A számítások szerint az UHZ1 nevű szupermasszív fekete lyuk a Nap tömegénél 10–100 milliószor lehet nehezebb, és abban az időben keletkezhetett, amikor a világegyetem még rendkívül fiatal volt.
Amerikai kutatók azt szerették volna megtudni, mi az a legnagyobb sebesség, amire egy fekete lyuk fel tud gyorsulni azután, hogy kettő másik összeolvadásából létrejött.
Jacob Simon amerikai asztrofizikus szerint évmilliárdokkal korábban sokkal nagyobb galaxisok voltak az univerzumban, ami azt is jelenti, hogy a fekete lyukak is nagyobbak voltak.
Olasz és spanyol kutatók a Hyades csillaghalmaz fejlődését szimulálva arra jutottak, hogy a közepén kell lennie legalább 1-2 fekete lyuknak.
A csillagászok eddig úgy vélték, sok aktív galaxismag, vagyis szupermasszív fekete lyuk lehet a Nagy Medve csillagképnél. Az eredmény a Tejútrendszerrel kapcsolatban is új kérdéseket vet fel.
A III Zw 002 kódjelű galaxis középpontjában egy szupermasszív fekete lyuk található, amely a Napnál 400-900 milliószor nehezebb. Kiderült az is, épp anyagot nyel el a környezetéből.
Az emberiség történelmében még nem volt példa arra, hogy egy olyan nagy csillagot emésszen fel egy fekete lyuk, mint amekkora az ASASSN-14li kódjelű esemény során pusztult el. Az ilyen események erős, fényes röntgensugarakat bocsátanak ki.
Nagy segítség lehet a tudósoknak a fekete lyukak evolúciójának megértéséhez annak az objektumnak a részletekbe menő megismerése, amely szupermasszív volta ellenére meglehetősen könnyű.
A Birminghami Egyetem tudósai egy 500 millió fényévről érkező gravitációs hullám eredetét keresték, de 10 milliárd fényévre egy sokkal érdekesebb dolgot láttak.
A James Webb űrteleszkópot ezúttal arra használták a Max Planck Intézet tudósai, hogy az ősi galaxisokat tanulmányozzanak velük.
A világ egyik legnagyobb tudású embereként számontartott Stephen Hawking 1974-ben írta le először, hogy a fekete lyukak igenis sugározhatnak magukból energiát, sőt, idővel el is párolognak emiatt. Kínai tudósoknak egy kvantumszámítógéppel minap sikerült tesztelniük ezt az elméletet.
Szerdán, május 24-én kezdődött a gravitációshullám-detektorok következő megfigyelési időszaka, az univerzum titkainak felfedezéséért.
A NASA animációt készített a szupermasszív fekete lyukakról, összehasonlítva azokat a Naprendszerünk legnehezebb objektumával, a Nappal.
Az amerikai Princeton Egyetem kutatói által kifejlesztett algoritmus, a Primo elemezte a Messier 87 galaxis középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukról készült fotót, majd a nyers adatok alapján átdolgozta azt.
